Bogibogár, mindig is tudtuk, láttuk, hallottuk, hogy kicsit máshogy, kicsit lassabban fejlődik, mint más babák, kisgyerekek.Már a lassabb mozgásfejlődése kapcsán aggódni kezdtem, és nem hagyott nyugodni az a tény, hogy kicsi Csillagom apró kék manónak született, aki, mint egy kis rongybaba, feküdt a szülőágyon és nem sírt, nem lélegzett. Akkor ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Akkor ott örültem, hogy végre megszületett, és ha késve is de felsírt. Aztán, ahogy a kirajzolódott, hogy bizony nem csak a mozgás terén lassúka a kisasszony, hanem bizony a beszéd sem az erőssége, egyre komolyabban kezdtem gyanakodni. Természetesen a szüleim és Attila mindent megtettek, hogy megnyugtassanak, de nem hagyott nyugodni, amit nap mint nap láttam. Biztosan a kis tesó húzza vissza, vagy egyszerűen ő ilyen, vagy majd holnap kiválóan ékes magyarsággal meg fog szólalni stb. Ilyen és ehhez hasonló válaszokkal próbáltak nyugtatni. Nem ment. Bizony Bogcsa kicsit ákombákom, kicsit ügyetlen és hát nagyon kevéssé érthetően beszél.
Végre a múlt héten rászántam magam és nem mondtam le a sokadszorra megbeszélt találkozó a fejlesztő pedagógussal. És végre ő mondott valamit, amivel el lehet kezdeni dolgozni. Mert nem nyugtatott meg. És így végre elindulhatunk, hogy megoldjuk a helyzetet és segíthetek Boginak. Mozgásterápiát javasolt, hogy a születésekor elszenvedett sérülését kidolgozzuk belőle. Mert mindennek a gyökere az a perc, amíg nem sírt.
Örülök, hogy megtaláltuk a megoldást. Egy dolog viszont nem hagy nyugodni. Bogi apgar- értéke 9/10-es volt. Tehát a számok alapján születése zökkenőmentes volt. Nem írtak le semmit, nem szerepel semmi a záróban. Nekem nem szóltak, az esetleges következményekről.
Nem vagyok hozzáértő, de érintőlegesen tanultam az apgarról, és annyira talán még emlékszem, hogy a kék ,hypotón, nem lélegző újszülött nem 9-est kap.
A múlt héten írtam felvételit a Bárczi MA-ra. Az egyik kérdés a korai intervenció szerepe volt. Na, hát itt kezdődik minden. Asszem, egy kicsit érzékenyebben kellene reagálniuk az orvosoknak is a nem evidens, problémahelyzetekre is.
Nincs nagy bajunk, de épp elég ahhoz, hogy elgondolkozzam, mi lett volna, ha akkor szólnak, hogy esetleg lehetnek területek, amiken Bogit segíteni kell majd jobban a fejlődésben. Megspóroltak volna nekem sok sok agyalós, bűntudatos, feszült, önmarcangolós pillanatot. És segítettek volna Boginak, De így legalább a statisztika szép maradt.
Ígérem nem borongok tovább. Visszatérek a blogomhoz, szépeket, aranyosakat írni! De ezt meg kellett osztanom Veletek!
