Darázsderék- dongópocak

Verka szinte mindenben más, mint, Bogi, vagyis Bogi egyáltalán nem hasonlít Verkára. Hm...
Szóval Veronkám esetében a darázsderék új értelmet nyer, illetve, mint dongópocak teljesedik ki. Egy szóval duci. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a textilpelus sem híres arról az oldaláról, hogy oly nagyon slankít.  Verka tehát kicsi, vidám töltöttgalambként éli világát.
Egyik kedvenc szórakozása, hogy felmászik mindenre, amire úgy gondolja, hogy fel lehet: bármilyen doboz, felfordított lavór, tesó, társasjáték. Mert ott fent lenni más. Ott fent az ember kiemelkedik a többi közül. Ott fent akkor csak Ő van.
Bogi kapott Nagyitól egy pingvines kisszéket. Kb25-30 cm magas.
 A történet lényege nem is az, hogy drága kicsinyem , amikor csak teheti a tetején ácsorog, hanem, ahogyan feljut rá, na az az érdekes. Ugyanis  a kisszéknek se támlája, se karfája, amolyan kis zsámoly ez, tehát  a módszer a következő: két kezünkkel meg kell ragadni a túloldali szélét, majd lábacskáinkat a lehető legügyesebben és legpontosabban az innenső szélére kell feltornászni, popsinkat az égnek emelve, itt meg kell állni egy kicsit, megkeresni az egyensúlyt, ami nagyon fontos ahhoz, hogy összeszedve minden bátorságunkat felálljunk. No de ne szaladjunk előre. Ott állunk a zsámolyon, popsink az égnek, valahogy magunk alá kell szedni a lábunkat, hogy egyáltalán szóba jöhessen bármilyen helyzetváltás.
Azt mondják, hogy a dongó, ha matematikai szemmel vizsgálják, szárnya és potroha mérete miatt képtelen kellene,hogy legyen a repülésre. Veronkának  nincsen szárnya... De hát végül is nem akar ő repülni. De , ha matematikailag vizsgálnánk, szerintem Veronka a karocskájának hossza és a potroha méretei alapján képtelen kellene, hogy legyen felállni azon a kicsi széken. És mégis! A dongó évezredek óta fittyet hány a matematikára, és száll, Veronka meg mit sem törődve hatalmas pelusos popsijával, hipp és hopp már fel is állt a kisszék tetejére.
De a legjobb most jön! Ha fenn van, boldogan toporzékol pár aprót, és önfeledten leveti magát a nézők közé...:) Isteni!:)

Mert a papa is így szokta

Bogicsek egyik este szólt, mint máskor is, hogy bilizni szeretne. Nosza, hát ennek semmi akadálya! Elő a bilit sebesen. Le a nacit, harisnyár, bugyit- ami még mindig száraz!:)- és csüccs a bilire. Ücsörög az én lányom egy ideig, de látom a szemén, hogy valamiért nem teljes az élmény. Egyszer csak felpattan, be a fürdőszobába, és kezében már hozza is, a kincset, amivel teljes lesz a kép, mert, hogy látta, tudta, hogy aközben, amit tenni vágyik, ezt kell kézben tartani, hiszen a papa is mindig így teszi.
Bogikám ült a bilin a szoba közepén és teljes komolysággal és átéléssel olvasta a History című magazin ehavi számát. Mert a papa is így szokta.:)

A zöld csőrös

Megjött a jó idő! Végre nem kell sírósra öltöztetni a kicsinyeket minden áldott ajtónyitáskor. Bár ugye már hó sincs, -ezt Bogcsa sérelmezi egyedül- de, hát nem  lehet egyszerre minden. Ma szép, napos, meleg kerteléshez való idő volt.:) Lányocskáim reggeli után felöltöztetődtek, ahogy kiértek a kertbe, ott levetkőztetődtek, és délután voltak legközelebb befogható állapotban. Még Veronka, is élvezte, aki mostanában inkább az "ülökasarokbanegyedülésolvasok" tevékenységnek szenteli legszívesebben az idejét. Ő is boldogan rohangált. Eleinte, szokta csak, hogy nem overálban, mint kicsi vattacukor kell megpróbálnia előrefelé haladni, hanem egy szál farmerben és csizma helyett félcipőben szabadon csámpázhat. Bizonytalanul megállt az egyetlen lépcsőfok tetején és várt. Méregette a helyzetet, átgondoltat a lehetőségeket.Aztán úgy döntött, veszi a bátorságot és megteszi A lépést a mélység felé. Megtette. Aprót döccent, kissé megingott, de talpon maradt. Diadalittasan mosolygott cicaszemével.
Bogikám ez alatt vígan gereblyézett Nagyival. A vakondtúrásokat lapították jó alaposan.
Bogár inni kért, hát kihoztam a zöld csőröst, tele teával, ivott, majd gálánsan húga kezébe nyomta a bögrét. Veronka megállt, hatalmasat kortyolt belőle, majd egy pillanat alatt, -a tekintetén láttam- átjárta a felismerés:-" Most szabad!" Igen, most meg lehet tenni, amit a a mama bent oly annyira tilt!" Fogta a csőröst, lassan, hogy az esemény minden részletét megragadhassa elkezdte megdönteni, döntötte, döntötte és figyelt, egész testével. És a bögréből folyni kezdett a tea, igen, a bögre csőréből folyt és egyenesen le a földre. Minden csepp le a földre. Csodálatos.Hosszan figyelt. Tanult. Hol jobban döntötte, hogy kevésbé, és figyelte a hatást, Mert volt. Veronka hatott a világ és a tea folyására. Aztán egy pillanat múlva földhöz vágta a csőröst és odébb állt. Ennyi egy felfedezés.

Borsóevés -mosogatás, kinek mi megy:)

Ma borsófőzelék volt ebédre. Veronka( 13hónapos) ügyesen ült a székében, jobb kezében kanál. Fél perces csendet és tanulmányozási szakaszt követően Verka bal keze mutató és hüvelyk ujját használva csodálatos csippentőfogással egyenként kezdte el enni a borsókat. Minden szép szemet külön-külön szemügyre vett, mielőtt csőrébe tömte volna. Hosszú ebéd volt, de csodás.:)Az íre pont akkor került, amikor borsóval tele pofival elgondolkodva a távolba nézett és... hatalmasat tüsszentett...:)
Drága nagylányom (26 hónapos) legújabb kedvenc időtöltése a mosogatás. :) Igen . Napi többszöri mosogatás... Az életkori adottságai miatt természetesen ez úgy néz ki, hogy kér engem, hogy mosogassak és ő segít- ül az székében, megfürdik a mosogatóvízben, és elárasztja a konyhát, mellesleg pedig kisikál pár tálkát. Napi többször, kell, különben nagyon csúnyán néz...:) Önvizsgálatot tettem. Vajon ez a gyerekcse ezt látja? Vajon túl sokat törődön a háztartással...(hahaha)? :) De asszem ez csak kétévesek természetes érdeklődése. Bízom benne, hogy ez sem tart örökké!:)

Esti mese

 Végre mindenki alszik.:)
Kicsit kiosonhatok, hogy először a nap folyamán pár percet csak, de egyedül lehessek. Nem tudni hány perc adatik, mert Veronka sajnos sokszor felriad éjjel.:( A lényeg, hogy kicsit át tudom fésülni a mai nap gondolatait, eseményeit, boldogságait. Bár minden este megtettem ezt eddig is, mert Bogcsa követeli a Bogi Manóról szóló aznapi meseepizódot, amiben hogy hogy-nem a főszereplő a megszólalásig hasonló dolgokat él át, mint a nagylány. Szereti.Nagy , csillogó mesebarna szemével merőn néz rám, de látom, hogy valójában épp Manóval újraéli a nap izgalmait. Szeretem ezt a tekintetét. Ma este is drága macikáim megkapták a nehéz nap után jól megérdemelt cicitejet, és  Manómesét, és csúdagyorsan elaludtak.
Ha belegondolok, ez nem véletlen... A mai fürdetést kicsit rendhagyó módon adtuk elő. Elővettük, illetve előhalásztuk a hideg pajta mélyéről a méltánytalanul elfeledett és ottfeledett babakádat, kisúroltuk családilag, majd teleengedtük vízzel. A papánk pedig a tele kádat nem kicsiny erőfeszítések árán a kályha mellé varázsolta az előszobába. (Az efféle rendhagyás annál inkább hasznos, hogy legalább ma volt időm, illetve, hogy is mondjam kénytelen voltam felmosni az előszobában.) Pattog a tűz, meleg fények égnek a lakásban a két picinyke pedig boldogan viháncol hol a kádban, hol a kádon kívül, egy a lényeg, a boldogság.:) No, de hát szóval a vizes baba hasonlóan viselkedik a vizes járólapon, mint a vizes szappan... Veronkám, gyönyörűm, csodálatos telt, dimbes-dombos babtestecskéje felett elvesztette az uralmat és hatalmasat perecelt. S bár azt hittük ezzel véget ér a móka, a kicsilány felpattant és megdöbbentő ügyességgel félig guggoló testtartásban lavírozva, lassú, kimért apró lépésekkel közlekedett ide-oda, mintha jégen lépegetne, ami bármelyik lépése alatt azonnal beszakadhat. Az esést követően tehát azonnal levonta a megfelelő következtetéseket! Ügyes lány.:)  Cingár nővérkéje, már tapasztalt öregként vette az akadályt, amit a csúszós padló jelent, és nem tulajdonítva túl nagy jelentőséget a körülötte folyó eseményeknek, elmélyedve a tevékenység örömében, akkurátusan mosakodott. Egész testével összpontosítva, szinte maga volt a Mosakodás. Enyhén nyitott ajkai közül kikukucskált a nagy ügybuzgóság hevében elfeledett nyelv, ami hála istennek így ki is maradt a szappanozásból.:)Így Bogi biztosan tiszta lett, de Verkám nem is tudom töltött-e folyamatosan egy percet a kádban... Mindegy is tán...:)Kis csibék aztán egyre gyakrabban pihentek két kádbaugrás között az ölemben. elfáradtak. Hála Istennek!

Sziasztok!

Olyan jól esett megosztani pár gondolatomat, pár aranyos storyt a babákról, hogy eldöntöttem rendszeresen, vagyis legalább is gyakrabban fogok írni! Teljesen felvillanyozott, hogy a mosogatás közben fejemben megszületett szösszeneteket leírhattam a facebookon és sokan lájkolták. Lelkesítő! Máris kevésbé érzem magam egyedül itt falun. :) Most nem állhatok ellen a tejbegrízbajuszos Bogcsának! Mennem kell fürdetni!