Megjött a jó idő! Végre nem kell sírósra öltöztetni a kicsinyeket minden áldott ajtónyitáskor. Bár ugye már hó sincs, -ezt Bogcsa sérelmezi egyedül- de, hát nem lehet egyszerre minden. Ma szép, napos, meleg kerteléshez való idő volt.:) Lányocskáim reggeli után felöltöztetődtek, ahogy kiértek a kertbe, ott levetkőztetődtek, és délután voltak legközelebb befogható állapotban. Még Veronka, is élvezte, aki mostanában inkább az "ülökasarokbanegyedülésolvasok" tevékenységnek szenteli legszívesebben az idejét. Ő is boldogan rohangált. Eleinte, szokta csak, hogy nem overálban, mint kicsi vattacukor kell megpróbálnia előrefelé haladni, hanem egy szál farmerben és csizma helyett félcipőben szabadon csámpázhat. Bizonytalanul megállt az egyetlen lépcsőfok tetején és várt. Méregette a helyzetet, átgondoltat a lehetőségeket.Aztán úgy döntött, veszi a bátorságot és megteszi A lépést a mélység felé. Megtette. Aprót döccent, kissé megingott, de talpon maradt. Diadalittasan mosolygott cicaszemével.
Bogikám ez alatt vígan gereblyézett Nagyival. A vakondtúrásokat lapították jó alaposan.
Bogár inni kért, hát kihoztam a zöld csőröst, tele teával, ivott, majd gálánsan húga kezébe nyomta a bögrét. Veronka megállt, hatalmasat kortyolt belőle, majd egy pillanat alatt, -a tekintetén láttam- átjárta a felismerés:-" Most szabad!" Igen, most meg lehet tenni, amit a a mama bent oly annyira tilt!" Fogta a csőröst, lassan, hogy az esemény minden részletét megragadhassa elkezdte megdönteni, döntötte, döntötte és figyelt, egész testével. És a bögréből folyni kezdett a tea, igen, a bögre csőréből folyt és egyenesen le a földre. Minden csepp le a földre. Csodálatos.Hosszan figyelt. Tanult. Hol jobban döntötte, hogy kevésbé, és figyelte a hatást, Mert volt. Veronka hatott a világ és a tea folyására. Aztán egy pillanat múlva földhöz vágta a csőröst és odébb állt. Ennyi egy felfedezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése