Verka szinte mindenben más, mint, Bogi, vagyis Bogi egyáltalán nem hasonlít Verkára. Hm...
Szóval Veronkám esetében a darázsderék új értelmet nyer, illetve, mint dongópocak teljesedik ki. Egy szóval duci. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a textilpelus sem híres arról az oldaláról, hogy oly nagyon slankít. Verka tehát kicsi, vidám töltöttgalambként éli világát.
Egyik kedvenc szórakozása, hogy felmászik mindenre, amire úgy gondolja, hogy fel lehet: bármilyen doboz, felfordított lavór, tesó, társasjáték. Mert ott fent lenni más. Ott fent az ember kiemelkedik a többi közül. Ott fent akkor csak Ő van.
Bogi kapott Nagyitól egy pingvines kisszéket. Kb25-30 cm magas.
A történet lényege nem is az, hogy drága kicsinyem , amikor csak teheti a tetején ácsorog, hanem, ahogyan feljut rá, na az az érdekes. Ugyanis a kisszéknek se támlája, se karfája, amolyan kis zsámoly ez, tehát a módszer a következő: két kezünkkel meg kell ragadni a túloldali szélét, majd lábacskáinkat a lehető legügyesebben és legpontosabban az innenső szélére kell feltornászni, popsinkat az égnek emelve, itt meg kell állni egy kicsit, megkeresni az egyensúlyt, ami nagyon fontos ahhoz, hogy összeszedve minden bátorságunkat felálljunk. No de ne szaladjunk előre. Ott állunk a zsámolyon, popsink az égnek, valahogy magunk alá kell szedni a lábunkat, hogy egyáltalán szóba jöhessen bármilyen helyzetváltás.
Azt mondják, hogy a dongó, ha matematikai szemmel vizsgálják, szárnya és potroha mérete miatt képtelen kellene,hogy legyen a repülésre. Veronkának nincsen szárnya... De hát végül is nem akar ő repülni. De , ha matematikailag vizsgálnánk, szerintem Veronka a karocskájának hossza és a potroha méretei alapján képtelen kellene, hogy legyen felállni azon a kicsi széken. És mégis! A dongó évezredek óta fittyet hány a matematikára, és száll, Veronka meg mit sem törődve hatalmas pelusos popsijával, hipp és hopp már fel is állt a kisszék tetejére.
De a legjobb most jön! Ha fenn van, boldogan toporzékol pár aprót, és önfeledten leveti magát a nézők közé...:) Isteni!:)
Annyira jó lenne, ha néha képet is tudnál hozzá mellékelni abból az önző indokból, hogy édesanyám is olvassa a blogodat, ő pedig Bogit látta anno az esküvőn.
VálaszTörlésAzóta minden nap felnézek ide, és kitartást kívánok hozzá. :-)